Éld meg az életedet.

Változások közepette élek, és szeretem megélni őket. Akkor is, amikor utálom magát a történéseket. Az írás segít rendszerezni a gondolataimat és rögzíteni, amit egy adott pillanatban fontosnak tartok. Amolyan mentális fotók.

"Se kutyád, se nőd és még pilóta sem vagy? Tényleg ez leszek 40 évesen?"

2012.02.12. 19:52 MátéBarbaraBlogja

bruce willis 2.jpgNegyvenesnek lenni… Szombat este jól érthető és élvezetes tanmesében nézhettem meg a középkor kezdetének kihívásait. Jon Turteltaub A nemzet aranya és a Jég veled között rendezett egy furcsa kis filmet, Kölyök (The Kids) címmel. Bruce Willis vezet bennünket végig egy sikeres, napokon belül negyvenes férfi pszichológiai utazásán – hogyan dolgozza fel életútjának felénél addig megválaszolatlan kérdéseit. A filmben 8 éves énje szegezi neki a fenti kérdést.

Hollywood nyilván szeret bennünket, hiszen a filmben bíztatóan hívja fel a figyelmünket arra, hogy igenis tegyük fel a Kik vagyunk? Mit adtunk eddig a világnak? Mit szeretnénk kezdeni a további éveinkkel? kérdéseket. A válaszkeresés folyamata kizökkent bennünket a kényelmesen berendezettnek hitt mindennapjainkból - de ez a befektetés busásan megtérül az előttünk álló 30-50 évben.

 Egy társadalmi illúzió: negyvenesként már tied az élet

"Ugyan már! Minek változásról, pláne második esélyről papolni? Megvan, amiért az előző két évtizedben küzdöttünk: van hivatásunk, családunk és életstílusunk, tán még identitásunk is. Mi vagyunk a társadalom gerince. Szavunk van. Számítunk!" Mondjuk tiltakozva. Mégis… a kutatások szerint legtöbbünknél negyvenesként a boldogságérzet a mélyponton van. Néhény a jellemző életérzésekből :

Letargia és unalom hatalmasodik el rajta: ami eddig lelkesítette, az érdektelenné és értéktelenné válik.

Lassan elveszít mindent, amiben eddig bízott.

Nem tud a régi módon élni, de nem találja az újat sem.

Harcok folynak a személyiségen belül és kívül.

Az élet minden aspektusa megkérdőjeleződik.

Az ember tele van váddal önmaga és mások ellen.

Kételkedik mindenben, és keresni kezd valami újat.

Elveszíti az illúzióit, ezért ürességet él át.

(S. Petik Krisztina jegyzete alapján – Család és fejlődés 2007)

Honnan jönnek ezek az energiavesztések, lefagyások?   Nem érted, rémisztően nem érted, hogy elindult egzisztenciáddal, növekvő családoddal, erősödő karrierereddel, alkotóerőd és kreativitásod teljes erejében mi bajod van?

Akkor pláne feszítőek ezek az érzések, ha életed valamelyik területen tényleg nem érzed magadat sikeresnek: már túlvagy félbehagyott családokon; úgy érzed, mindig csak mások elvárásairól szól a munkád; belegabalyodtál az egzisztenciád fenntartásba; rohamosan érzed tested öregedesét; nem találod a helyed önmagad életében.

A Quimbyhez szinte bármilyen életérzésért bátran lehet fordulni - 2011-es daluk, az Amit kergetek is erőteljesen hozza a fentieket hangzásában és szövegében.

 

A paradoxon évei: kiteljesedsz vagy bennragadsz

A jó hír: ezek a tünetek egy fejlődésünket segítő, szinte kötelezően megtörténő nehéz időszak velejárói, azt mutatja, hogy elérkeztél a „szendvics-generációba”, a fiatalság és öregség közötti intenzív személyiségfejlesztés korszakába. Ezen a változáson a kamaszkorhoz hasonlóan "kötelező" végigmenni. Jó hír, hogy a mentális, életmódbeli és testi-hormonális átalakulást lehet menedzselni - nehéz elkezdeni.

A rossz hír: ha ezek a tünetek erősek, akkor bizony van tennivaló, hiába hitted, hogy a negyvenes évek a hátradőlésé lesznek. Ha nem vágsz bele az önmagad kitisztázásába, akkor megrekedsz az „örök fiatal” szerepében vagy passzívan sodródsz bölcsesség, önbecsülés, cél nélküli megöregedés felé. A belső kiteljesedés és megerősödés helyett csak kódorogni fogsz a negyvenes-ötvenes éveidben - és nagy valószínűséggel megkeresedett és beteg hatvanasként kezded időskori éveidet.

Az embernek képessé kell válnia arra, hogy egyszerre két ellentmondó állítást egy időben tudjon szemlélni, és úgy fogalmazza meg őket, hogy egyszerre mindkettő igaz legyen. Ez a legfontosabb mentális és intellektuális feladat. A paradoxonok évei ezek, amin nem segít a formális logika egymegolásos gondolkodása. A tét, milyen választ tudunk adni az ellentétek feloldására vagy azokkal való együttélésre:

Látni felnőni a gyermekeket – és átélni szüleink elvesztését.

Kreatív tettvággyal bírni  – és sokszor már versenyhátrányban lenni a munkaerőpiacon.

Erős igény az önmegvalósításra – miközben az egzisztenciális és társadalmi kötelezettségek erős keretek szabnak a váltásnak.

El kell engedni az örök fiatalság illúzióját és mégis megmaradni önmagunkat értékelőnek a fiatalság-központú kultúránkban.

Ebben az időszakban rákényszerülünk a végső kérdésekkel való szembesülésre: Kik vagyunk? Mi az igazán fontos? Krízishelyzetben mi alapján döntök? Mit tudok adni a világnak, ha az eddigi szerepeim nem működnek? Hogyan tudom elengedni a halottaimat? És a gyermekeimet? Hiszek-e abban, hogy amit tettem, az úgy volt jó, ahogy történt?

Középkorúként a fiatalság és elmúlás közötti kapocs vagyunk - ezt hívja a szakirodalom "Szendvics-generációnak". Rajtunk múlik, hogy muszáj-parizerként vagy a valódi értelmet adó karakteres ízként éljük-e meg ezt a köztességet.

Ugyanakkor még van időnk és energiánk változásra, új válaszok kialakítására életmódban, hivatásban, kapcsolatokban. Mikre fókuszáljunk? Hogyan tegyük? Ehhez támpontot ad az energiamenedzsment témaköre, ebből ajánlok két blogot: Hogyan nyerheted vissza személyes energiáidat? és Tipikus hibák energiáink kezelésében.

 

Mikor érezted át először, hogy már van múltad?

Talán akkor kezdődik a középkor, amikor megérzed, hogy már van múltad és megérzed az elmúlást. Ez nekem 35 éves koromban volt Szegeden egy áprilisi éjszakán. Aznap kaptam egy számomra nagyon fontos kitüntetést a volt főiskolai tanszékemtől a 15 évvel azelőtti aktivitásomért; este nagyot ünnepeltünk az akkori huszonévesekkel – majd az ünneplésből éjjel hazafelé menet egy kafkai élményt éltem át egy zavarodott idős asszonnyal való hosszú beszélgetésben. Az a nap tette elém teljes töménységében a fenti paradoxonokat és indított el középkorom felé.

És hogy ez milyen változásokat indított el bennem és mit eredményezett? Azt inkább egy kávé mellett mesélem el :) - és szívesen veszem mások történeteit is.

A bejegyzés trackback címe:

https://kibontakozas.blog.hu/api/trackback/id/tr124095523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MátéBarbaraBlogja 2012.02.17. 16:46:41

A kölyök mellé jött még két "tanmese":
- most fog kijönni az Utódok (George Clooney)
- és ki gondolná, de tényleg: Hölgyválasz (Shall we dance?) Richard Gere-rel. Ki gondolná... néha fura helyekről jönnek finoman adagolt tanítások.
süti beállítások módosítása