Változások közepette élek, és szeretem megélni őket. Akkor is, amikor utálom magát a történéseket.
Az írás segít rendszerezni a gondolataimat és rögzíteni, amit egy adott pillanatban fontosnak tartok.
Amolyan mentális fotók.
Rajtunk már februárban kitört a tavaszi tanninhiány, amit legszívesebben Villányban szeretünk kezelni - de a több hétvégés hóvihar szigorúan szembesített bennünket a téli valósággal. Viszont tegnap a meleg menthetetlenül Villányba vonzott bennünket, etyeki muslincákat.
Az M6-os hétvégén olyan, mintha csak a tied lenne. Érdtől kezdve hegyen-völgyön-alagúton suhansz szinte egyedül és csak az utolsó 20 km-en kell újra megismerkedned a „fék” és az „éles kanyar” fogalmával.
Villányba érve pedig nehéz döntést kell hoznod: hove NEM mész el? Pincék és kostolóhelyek a legkülönfélébb építészeti és változatos gasztronómiai- és borstílusban, általában tisztességes vagy kiváló szolgáltatásokkal. Jó hely, na!
Rutinos bortúrázóként a kezdetektől jegyzeteltünk. Tudjuk, hogy az első pincénél még oly éles emlékezet idővel a borban egyre jobban oldódik és a végén az egészből egy nagy élményküvé lesz, ha nincsenek írásos nyomok. A másik jegyzetelési mód a fényképezés – Csizi barátunk szorgalmasan kattingatott, ott majd az egyre szélesebb mosolyokból és beliluló fogakból követhető az idő múlása.
Én maradtam az írásnál. Íme, szó szerinti beszámolóm:
„11. 50. Ede barátunknál vagyunk. „Villányban dél előtt csak rozét iszunk!” – jelesül saját szőlőjéből készítettet. Günzer-stílus.
12.10. Szóba került a Cabernet Franc – és az asztalra i egy a pincéből (mert szerencsére dél elmúlt). Weininger-Gere CF Selection 2007. 15%-os. Aaaahhhh.
13.09. Levezetés: 2008-as Lisati Cabernet Franc & Sauvignon. Már csak 14%
14.10. Szemes Józsi* pincéje. Kapásból kinyit 5 üveg bort! Húha.. Kezdés: 2011-es Rose Folytatás: laza 2011-es Portugieser … majd bedurvulunk
14.40. Cabernet Sauvignon Barrique** 2008. Kb. ez az utolsó pillanat, hogy írni tudok.***
15.05. Lebuktam. Nem ittam Józsi Cabernet Franc-jából! Most pótolom.
15.16. A pincében. És… hordóból 2011-es Kopár Merlot még 15,4-es alkohollal. Átlagembernek (sic! ezt írtam) 1 év múlva iható. A nemihatók**** kínlódnak!
Már a Bella-pincében kellene lennünk. De még Józsit hallgatjuk: „Az extra édesség valami különlegesség. Most kell a hordóban kezelni..” (remélem, jól jegyzeteltem – érti valaki?) Csak annyit mondunk: ha Szemes Józsi 2011-es Merlot-ja megjelenik: VEGYÉTEK!
16.00 Barbara húst kíván.”
Itt a beszámoló vége. Az utolsó bejegyzést már egyes szám 3. szemlyben írtam - vagyis valami testen kívüli állapotba kerültem. Ez az apró szintaktikai jel mutatja, hogy bár 2-kor még jól álltam, de 4-re Villány győzött.
Még szerencse, hogy hoztunk túszokat, és ma este hazai pályán méltó visszavágót tarthatok. Természetesen egy Szemes-borral.
És ez a nap más szemszögből: Csizi szerint ufók raboltak el du. 4 után. Könnyesre nevettem magam a blogján - kár, hogy én vagyok a főszereplő :) http://darázs.hu/?p=1488
*Szemes József emberként és borászként nagy kedvencünk. Jó ember, kiváló vendéglátó és a borai… kihagyhatatlan.
**Egyik kedvencem, a 2007-est ismertük meg, de a 2008-ban sem csalódtunk!
***Tényleg ezt írtam. Valahol ekkor a csapat – köztük talán én is – ittunk a fantasztikus Dél-cuveeből is, de mivel nem írtam le, ezért az emléke feloldódott. Szerencsére hoztunk haza egyet.
****Köszönjük a két sofőrünknek, Csizinek és Zsuzsának hogy vállalták ezt az embert próbáló feladatot!
A tegnapi nap természetes módon szabadságharcos témákban tobzódott – de amikor Somamamagésától is a szabadság-egyenlőség-testvériség jegyében olvastam blogot, felébredt bennem a csatlakozási vágy.
De megígérem, csak az első üveg borig.
Egy Cannes melletti kiskocsmában éltem át ennek a három szónak az erejét, ahova ’94-ben keveredtem el. Akkoriban az ország első multiplexében dolgoztam, a békéscsabai Phaedra moziban, ahol akkor még egyedülálló módon csirkés szendvicseket ehettél a film előtt és rendes bárban ihattál utána (vagy fordítva és összes kombináció). Földszinten a nagyterem a pénzes filmekkel, emeleten a kisterem a kultúrillúziókat keresőknek.
Nos, Békés Megyéből egy busznyi mozis utazott szigorúan szakmai túrára Cannes-ba a filmfesztivál ideje alatt. Lowbuget szállásunk persze a városon kívül, talán a szomszéd falu határán épült még építés alatt álló apartmanszálló volt. Belevetettük magunkat a kivilágítás és még járda nélküli, félig építési területen átvezető éjszakába. Az egész helyben egyetlen bíztató dolog volt: hogy ez az éjszaka a francia Riviérán van.
Botorkálásunk egy kocsmaszerűségig tartott, ahova kínunkban bementünk. Inkább buliztunk vagy promenádoztunk volna – de hát egy kihalt városszéli helyen egy idő után örülsz, ha italhoz juthatsz legalább!
Füst, zsongás, lepukkant hely és ahhoz illő törzsközönség, aki alaposan megnézi a korban suhancos idegeneket – ahogy ez nálunk is lenne. Megilletődötten leülsz és kérsz valami olcsót és inkább a társaiddal kezdesz beszélgetni.
De amikor jobban körülnézel… mintha egy francia filmbe kerültél volna. A székek tonett-recsegősek, az asztalok durván faragottak, a pult mögött az az igazi széles tükör és a falakon… hát igen, a falakon füsttől megfakult bordó alapon arany liliommintás tapéta! Az a tapéta a kocsma falán, nekem máig Franciország egyik stílusszimbóluma.
És az arcok… háromra emlékszem máig (lehet, hogy többen nem is voltak). Az Öreg, aki a II. Világháborúban tutira ellenálló volt, és vizenyős-mindentláttam tekintettel nézi a poharát és a mögött a világot. A Paraszt, aki pirospozsgás kerek arcának színét lehet, hogy nem a mezőn, hanem a kricsmikben szerezte, huncut-ravasz tekintettel néz rád, szívesen és döcögősen nevet és valószínűleg kicsit rasszista. És persze szigorúan simlissapkát visel. És a Femme, a korban meghatározhatatlan 45-60 közötti nő, cigitől és naptól szikkadt, barnára cserzett arcával és őszülő rövidre nyírt hajával, ami fiúsan a fejére van simítva – férfiasan iszik és a szeme villan minden beszólásra. Igazi vidéki szüfrazsett: rekedt hangján osztja a férfiakat és hangosan, torokból kacag. Mindent megtapasztalt, amit tapasztalatra érdemesnek tekintett – vagy legalábbis el tudja hitetni veled.
Mi óvatosan iszogattunk, ők bátran figyeltek bennünket. Amikor mi is kezdtünk kilazulni, azt mondtam asztaltársamnak: Figyelj! Nagyapám állítólag francia volt. Itt vagyok Franciaországban, ezek között az igazi francia arcok között. Kutya legyek, ha a következő üveg bort nem ők fizetik nekünk!
Széles mosolyt küldtem a nő felé. Ő biccentett, amolyan barátságos „Na mi van, kislány?” szemöldök-felhúzással. Odaültem hozzájuk, a Paraszt barátságosan arrább húzódott. Rossz angolsággal próbáltam elmondani francia kötődésemet – tudtam, hogy semmi probléma nincs, hiszen ők valószínűleg egyáltalán nem tudnak a francián kívül semmilyen nyelvet. De lelkesen bólogattak és megkínáltak az italukkal. Majd óvatosan kiejtve, kérdőn, szinte szótagolva, mint aki valami nagyon fontosban kéri a segítségüket elkezdtem mondani: Li-ber-té?...Ega-li-té?... öööö…?
Ekkor Famme már felpattant, álölelt és boldogan harsogta: Fraternité! Oui! Liberté, Egalité, Fraternité! – és széles mosollyal intettek nekünk, hogy üljünk át és ugyanavval a lendülettel a pincérnek, hogy hozhatja a következő flaska házborát.
Szabadság, Egyenlőség és Testvériség – borban oldva, füstbe burkolva. 3 szó, ami áthatja egy nemzet lelkét és büszkén-boldogan viselik a nagyvilág felé.
De mielőtt belezuhanunk a pátoszba: ahhoz, hogy ezek ne csak szavak, hanem élő eszmék legyenek, generációról generációra meg kell küzdeni. Nekünk is. A franciáknál is:https://www.youtube.com/watch?v=Da-4CSiBkgI
és egy kis odamondogatás a romák közvetlenségével fűszerezve:
"Észrevettem, hogy a mozgás nemcsak a fizikai energiáimat tölti, de határozottan hozzásegít a mentális energiák újratöltéséhez. Egy-egy kiadós torna után ugyanis mindig új ötletekkel jövök haza és fejben már megváltom a világot"
Szabó Zsófi kolléganőm legutóbbi blogjában http://ascon.hu/2012/02/egy-korty-a-veritas-szerumbol/ írta ezeket a sorokat. Igaza van. A mozgás több, mint testedzés. Legalább annyira frissíti a gondolataidat, rendezi a mentális soraidat is.
De mit mozogjak? Az utóbbi 10 évben legalább 19 féle mozgást próbáltam ki. Megosztok néhány tapasztalatomat, hátha ötletet ad, mit mozogj, vagy kedvet kapsz valami újításhoz. 3 szempont van, ami befolyásolja a döntésemet.Fontos szempont az aktuális testi állapot is, de a sajátomét ismerem. Szóval a szempontok:
Mennyi időm van? Mi a célom? Mik a lehetőségek?
Ökölszabályok - mielőtt beleugranál valami megfontolatlan mozgásba :) :
Ha kevés az időd, akkor barátkozz meg az otthoni mozgással. Már reggel 12 perc is rengeteget jelent, nekünk ez a legújabb szokásunk. 6 perc hasizom + egy kis comb + egy kis kar-váll. Időben nagyon hatékony még a szobabicikli, különösen kézisúlyzóval kombinálva. A szobabicikli közben lehet sorozatot nézni és az ízületeket is kíméli. Újrakezdéshez ezt ajánlanám a leginkább. Én már alig járok közösségi tornákra, annyira jó dvd-k kaphatók, tölthetők minden műfajban! Viszont ezeket inkább tapasztaltaknak ajánlom, mert a helyes mozgás kialakításában sokat segít a jó tanár.
Tudd, hogy mi a célod! A mozgás szerintem akkor működik, ha teljes éneddel részt veszel benne. Az agyad, a lelked ugyanúgy hozzájárul az eredményhez, mint az izmaid. Az én tipikus céljaim: „kiszellőztetni a fejem és stresszlevezetni”; fogyni-formálni; energiával feltöltődni; kikapcsolódni. A céloknál még fontos az intenzitás kérdése: alkalmi sportoló vagy, életmódbeli vagy ez életed egyik szervezőereje?
Találd meg a saját ízlésednek valót! Az én 19 sportomból 1 csapatsport van például. Nekem az valahogy nem jön be. Sokféle tornát kipróbáltam, és bizony a zene nálam vízválasztó. Ahol nem tetszik a zene, oda nem megyek többet. De például most éppen nem szeretem a soksorozatból álló tornákat sem. Vannak korszakaim is: 10 éven keresztül a lovaglás határozta meg a hétvégéimet – most alig látom a lovunkat. Ne feledd: a tested a tiéd, önmagadért foglalkozol vele. A saját örömödre, vagy legalábbis elégedettségedre tedd – nem kizárva persze közben az erőfeszítést, szenvedést.
Ismerd a tested képességeit! Különösen 40+-nál két dologra kötelező figyelni: pulzusszám és ízületek. Mindenkinek ajánlom a pulzusmérő óra használatát, mert így tudod megismerni és egészséges szinten tartani a pulzusszámodat. Eszméletlenül hasznos a kardiozónádat edzeni, mert evvel természetes módon tarthatod karban a vérnyomásodat tartós stresszhelyzetben is! A másik érzékeny pontunk az ízületek. Bizony, már használódtak, ezért érdemes leszokni a nagy súllyal végzett gyakorlatokról és fokozottan figyelni a bemelegítésre. Ne csinálj semmit, ami ízületednek kellemetlen! A barátaink között a térd és a váll a „sláger”, és bizony majd mindegyikünk elkezdte enni az ízületeket karbantartó tablettácskákat. A legjobb ha saját súllyal kezdesz tornázni. Ehhez nagyon jó tanácsokat ad a most megjelent Fegyencedzés című könyv. Végre rendesen le van írva, hogy tanulj meg fekvőtámaszozni, hasizmozni, guggolni stb. Nőknek is ajánlom!
Melyiket válasszam?
Néhányat kiemelek a kedvenc mozgásaim közül - én mire és hogyan ajánlom:
Futás: terepen fejszellőztetésre, gondolkodásra és tempótól függően kardióedzésre vagy zsírégetésre is jó. Könnyen rámegy az ízületekre. Ha régen nem mozogtál, akkor a nordic walkinggal érdemes kezdeni. Zene: opcionális. Ha van a háznál megfelelő terep, tőled függ az időigény – 20 perc már sokat számít! Kényszerből szoktam rá (a tréningeken túl sokat adnak enni...), kezdetben utáltam - ma pedig már rendszeres futónak számítok az Etyeki Futóklub tagjaként http://etyekifutok.hu/fut/
Úszás: időigényes és a helyszín is sokat számít. Ideális esetben kellemes aktív realxáció. Csakis betett fejjel működik a jótékony hatása! Nekem a mellúszás megy a legjobban, de attól nekem pl. oldalt fáj a térdem. Sokkal hatásosabbnak tartom a gyorsúszást: a mell- comb- és farizmokat szebben formázza és még az alhasra is hat.
Lovaglás: időigényes! és nem is olcsó. Csodálatos élményeket ad annak, aki szereti az állatokat és a természetes mozgást. Ha már semmi nem tud kikapcsolni, ülj fel egy ló hátára. Addig ismeretlen izmaid elképzelhetetlen módon kerülnek felhasználásra. Egyszerre tanulsz meg lazának lenni és folyamatosan koncentrálni. Fantasztikus adrenalin forrása, alázatos fegyelmezettség és határozottság kombinációja. Emberformáló egy állat a ló, annyi bizonyos.
Táncelőkészítő/formázó tornák: a Pilates nagyon kellemes kompromisszum a jógás-nyújtásos és a táncos-erősítős elemek között. Kemény is tud lenni, újfajta mozgásokat tanít. Nem gyors eredményű, lassú tempójú és töltekezős.
A műfajban a nagy-nagy kedvencem az Oktogon tánccentrumban Táncelőkészítő gimnasztika. Táncos alapmozdulatokra tanít – jó zenékre, a balett szigorúságával és a részletekre odafigyelve. Persze tudni kell átlépni a folyamatos kudarcokon, mert hát a legtöbb gyakorlatot átlagember számára nem végrehajtható. De ez az a mozgás, amit a mélyizmaim és a gerincem a legjobban meghálál – kőkemény és csodákat tesz.
Táncos tornák: Zumbaaa! végre, végre feltalálták azt a mozgást, ami hatékony és feltölt. Amikor nincs kedved semmihez, pláne tornához… ez a zumba pillanata. Nagyon egyszerű koreográfiákkal (vagyis 3-5 után már követhető) vegyes táncstílusban nyomja, általában kardiozónában! Ez azt is jelenti, hogy ha kell, nyugodtan pihenj közben, nem kell rögtön tanár tempóját követni. Szerintem ez az a műfaj, ahol az óra hangulatát alapvetően meghatározza a tanár személyisége és stílusérzéke. A Zumba jó dolog, ha nem tetszett, akkor nézz meg másik helyet. Én 5 helyen jártam és 2 jó tanárt láttam. A neten megtalálható dvd-k közül a Zumba Fittness Beto Peres-Tanya Beardsley filmjeit ajánlom. Laza, latin-funky mixes, jó hangulatú tornák. Ugyanennek hip-hop/streetdance-es formája a Dance Aerobik – némi rutinnal nagyon kellemes órák.
Táncok. Kikapcsol és feltölt, ha nem frusztrál az ügyetlenséged és van agyad megtanulni a koreográfiákat. Jó alakformáló és zsírégető. Bármilyen táncba fogsz, ha rendesen csinálják (ami azt jelenti, hogy nem csak koreográfiák sorozatát tanítják, hanem alapozás is folyik), akkor az intenzív edzés és tömény élvezet. Kedvencem egy Titanilla nevű lánnyal fél év jazzbalett volt – nincs mese, nőnek ez való! Próbáltam hiphopot (nem bírta térdem), hastáncot (isteni megtapasztalni, hogy hányféle csípőkörzés van!, de megfájdult a hátam és nem az én zenei világom), latint (simán nem megy L). Ééééés: ha a bevállalósabb stílusban is szívesen próbálkoznál, azonnal szerezd meg Carmen Electra dvd-jét. Na, ő rendesen és változatosan megtanít a nőies mozgásra (döbbenet, mi minden leszámolható 4 ütemre!) és bízisten a legtündéribb bemelegítést nyomja - nézd meg és Ki ne hagyd!
Én ezek közül szoktam válogatni. Neked mi a kedvenced?
Negyvenesnek lenni… Szombat este jól érthető és élvezetes tanmesében nézhettem meg a középkor kezdetének kihívásait. Jon Turteltaub A nemzet aranya és a Jég veled között rendezett egy furcsa kis filmet, Kölyök (The Kids) címmel. Bruce Willis vezet bennünket végig egy sikeres, napokon belül negyvenes férfi pszichológiai utazásán – hogyan dolgozza fel életútjának felénél addig megválaszolatlan kérdéseit. A filmben 8 éves énje szegezi neki a fenti kérdést.
Hollywood nyilván szeret bennünket, hiszen a filmben bíztatóan hívja fel a figyelmünket arra, hogy igenis tegyük fel a Kik vagyunk? Mit adtunk eddig a világnak? Mit szeretnénk kezdeni a további éveinkkel? kérdéseket. A válaszkeresés folyamata kizökkent bennünket a kényelmesen berendezettnek hitt mindennapjainkból - de ez a befektetés busásan megtérül az előttünk álló 30-50 évben.
Egy társadalmi illúzió: negyvenesként már tied az élet
"Ugyan már! Minek változásról, pláne második esélyről papolni? Megvan, amiért az előző két évtizedben küzdöttünk: van hivatásunk, családunk és életstílusunk, tán még identitásunk is. Mi vagyunk a társadalom gerince. Szavunk van. Számítunk!" Mondjuk tiltakozva. Mégis… a kutatások szerint legtöbbünknél negyvenesként a boldogságérzet a mélyponton van. Néhény a jellemző életérzésekből :
Letargia és unalom hatalmasodik el rajta: ami eddig lelkesítette, az érdektelenné és értéktelenné válik.
Lassan elveszít mindent, amiben eddig bízott.
Nem tud a régi módon élni, de nem találja az újat sem.
Harcok folynak a személyiségen belül és kívül.
Az élet minden aspektusa megkérdőjeleződik.
Az ember tele van váddal önmaga és mások ellen.
Kételkedik mindenben, és keresni kezd valami újat.
Elveszíti az illúzióit, ezért ürességet él át.
(S. Petik Krisztina jegyzete alapján – Család és fejlődés 2007)
Honnan jönnek ezek az energiavesztések, lefagyások? Nem érted, rémisztően nem érted, hogy elindult egzisztenciáddal, növekvő családoddal, erősödő karrierereddel, alkotóerőd és kreativitásod teljes erejében mi bajod van?
Akkor pláne feszítőek ezek az érzések, ha életed valamelyik területen tényleg nem érzed magadat sikeresnek: már túlvagy félbehagyott családokon; úgy érzed, mindig csak mások elvárásairól szól a munkád; belegabalyodtál az egzisztenciád fenntartásba; rohamosan érzed tested öregedesét; nem találod a helyed önmagad életében.
A Quimbyhez szinte bármilyen életérzésért bátran lehet fordulni - 2011-es daluk, az Amit kergetek is erőteljesen hozza a fentieket hangzásában és szövegében.
A paradoxon évei: kiteljesedsz vagy bennragadsz
A jó hír: ezek a tünetek egy fejlődésünket segítő, szinte kötelezően megtörténő nehéz időszak velejárói, azt mutatja, hogy elérkeztél a „szendvics-generációba”, a fiatalság és öregség közötti intenzív személyiségfejlesztés korszakába. Ezen a változáson a kamaszkorhoz hasonlóan "kötelező" végigmenni. Jó hír, hogy a mentális, életmódbeli és testi-hormonális átalakulást lehet menedzselni - nehéz elkezdeni.
A rossz hír: ha ezek a tünetek erősek, akkor bizony van tennivaló, hiába hitted, hogy a negyvenes évek a hátradőlésé lesznek. Ha nem vágsz bele az önmagad kitisztázásába, akkor megrekedsz az „örök fiatal” szerepében vagy passzívan sodródsz bölcsesség, önbecsülés, cél nélküli megöregedés felé. A belső kiteljesedés és megerősödés helyett csak kódorogni fogsz a negyvenes-ötvenes éveidben - és nagy valószínűséggel megkeresedett és beteg hatvanasként kezded időskori éveidet.
Az embernek képessé kell válnia arra, hogy egyszerre két ellentmondó állítást egy időben tudjon szemlélni, és úgy fogalmazza meg őket, hogy egyszerre mindkettő igaz legyen. Ez a legfontosabb mentális és intellektuális feladat. A paradoxonok évei ezek, amin nem segít a formális logika egymegolásos gondolkodása. A tét, milyen választ tudunk adni az ellentétek feloldására vagy azokkal való együttélésre:
Látni felnőni a gyermekeket – és átélni szüleink elvesztését.
Kreatív tettvággyal bírni – és sokszor már versenyhátrányban lenni a munkaerőpiacon.
Erős igény az önmegvalósításra – miközben az egzisztenciális és társadalmi kötelezettségek erős keretek szabnak a váltásnak.
El kell engedni az örök fiatalság illúzióját és mégis megmaradni önmagunkat értékelőnek a fiatalság-központú kultúránkban.
Ebben az időszakban rákényszerülünk a végső kérdésekkel való szembesülésre: Kik vagyunk? Mi az igazán fontos? Krízishelyzetben mi alapján döntök? Mit tudok adni a világnak, ha az eddigi szerepeim nem működnek? Hogyan tudom elengedni a halottaimat? És a gyermekeimet? Hiszek-e abban, hogy amit tettem, az úgy volt jó, ahogy történt?
Középkorúként a fiatalság és elmúlás közötti kapocs vagyunk - ezt hívja a szakirodalom "Szendvics-generációnak". Rajtunk múlik, hogy muszáj-parizerként vagy a valódi értelmet adó karakteres ízként éljük-e meg ezt a köztességet.
Talán akkor kezdődik a középkor, amikor megérzed, hogy már van múltad és megérzed az elmúlást. Ez nekem 35 éves koromban volt Szegeden egy áprilisi éjszakán. Aznap kaptam egy számomra nagyon fontos kitüntetést a volt főiskolai tanszékemtől a 15 évvel azelőtti aktivitásomért; este nagyot ünnepeltünk az akkori huszonévesekkel – majd az ünneplésből éjjel hazafelé menet egy kafkai élményt éltem át egy zavarodott idős asszonnyal való hosszú beszélgetésben. Az a nap tette elém teljes töménységében a fenti paradoxonokat és indított el középkorom felé.
És hogy ez milyen változásokat indított el bennem és mit eredményezett? Azt inkább egy kávé mellett mesélem el :) - és szívesen veszem mások történeteit is.
Valter Művek Produkciós Szabadcsapat: 2002-ben született ikerlányaim alkotóműhelye. Rajzolnak, filmeznek, verseket és meséket alkotnak. A Valter név a nevük összeolvasztásából lett (VALéria + eszTER). Ma már a védjegyük.
Okos Csigusz
Egyszer régen, nagyon régen volt egy csiga. Ezt a csigát úgy hívták, hogy Csigusz.
Egyszer ő és a barátai (Vuk, a róka, Alfréd, a sün, Makk, a mókus és persze Röfi, a vadmalac) elmentek az erdőbe piknikezni.
Meg is érkeztek, de nem tudták, hova tegyék le a pokrócot.
-Hová tegyük le a pokrócot?- kérdezte Vuk.
-Oda, a fa tövébe. - mondta Csigusz.
-Ne már! Rakjuk oda a tó mellé!- mondta a másik három állat.
-De akkor…- kezdett volna bele Csigusz , de ők már vitték is a pokrócot.
Csigusz persze nem ment velük, ő lekuporodott a fatövébe a jó hűvös árnyékba.
A többiek elaludtak a tó mellet.
Délután lett. Vuk, Alfréd, Röfi és Makk felébredtek, de alig bírtak felállni annyira megégette őket a nap, de persze Csigusz jól volt, sőt, remekül.
Összecsomagoltak és elindultak hazafelé.
Alfréd, Röfi, Makk és Vuk persze alig bírtak tempót tartani Csigusszal, úgy fájt mindenük.
Másnap reggel elhatározták, hogy kirándulnak egyet a mezőn.
-Szerintem vigyünk eső kabátot is, mert sohasem árt az elővigyázatosság – mondta Csigusz.
-Ne hozzunk! Hogyha megint olyan idő lesz mint tegnap? – mondták.
El is indultak, de nem jutottak túl messze, mert eleredt az eső.
Csigusz felvette az esőkabátot. A többiek viszont megáztak. Elindultak hazafelé.
Amikor haza értek megígérték Csigusznak, hogy mindig szót fogadnak neki.
Másnap reggel megint megpróbáltak kirándulni a mezőn és most vittek eső kabátot is. Nagyon, de nagyon jól szórakoztak: horgásztak, pillangókat fogtak, fogóztak, bújócskáztak.
Megint eleredt az eső, de már nem baj: mert mindenkinek van eső kabátja.
-Most már ideje haza menni – mondta Alfréd.
-Jó – mondták az állatok és elindultak hazafelé. Egész úton arról beszélgettek,hogy milyen jó volt ma.
Kibontakozás. 5 évvel ezelőtt találtam erre a szóra. Egy tréningen kaptuk feladatnak, hogy fogalmazzuk meg 1 szóban, vezetőként (akármit is jelentsen ez) mit tudunk adni másoknak. Elfeledkeztem róla. Másfél év, egy szeptember végi délutánon Budakeszi és Páty között ismét belémhasított. Ez a szó munkám krédója lett - támpont, amiből kiindulok és amihez vissza-vissza térek.
Kibontakozás. Anyaként is ebben tudom segíeni lányaimat. Legalábbis remélem :)
Kibontakozás. No igen, magamról sem szeretek megfeledkezni e téren. Ritkán vagyok szemlélődő, legfeljebb amikor a munkámból adódóan hagyok másokat megélni saját életüket. Aktívan, bár nem feltétlenül céltudatosan élem meg az eseményeket.
Bóklászom környezetem és saját változásaim körül és néha mentális fotókat készítek élményeimről, gondolataimról.
Rajtunk már februárban kitört a tavaszi tanninhiány, amit legszívesebben Villányban szeretünk kezelni - de a több hétvégés hóvihar szigorúan szembesített bennünket a téli valósággal. Viszont tegnap a meleg menthetetlenül Villányba vonzott bennünket, etyeki muslincákat.
Itt a beszámoló vége. Az utolsó bejegyzést már egyes szám 3. szemlyben írtam - vagyis valami testen kívüli állapotba kerültem. Ez az apró szintaktikai jel mutatja, hogy bár 2-kor még jól álltam, de 4-re Villány győzött.
Botorkálásunk egy kocsmaszerűségig tartott, ahova kínunkban bementünk. Inkább buliztunk vagy promenádoztunk volna – de hát egy kihalt városszéli helyen egy idő után örülsz, ha italhoz juthatsz legalább!
Negyvenesnek lenni… Szombat este jól érthető és élvezetes tanmesében nézhettem meg a középkor kezdetének kihívásait. Jon Turteltaub A nemzet aranya és a Jég veled között rendezett egy furcsa kis filmet, Kölyök (The Kids) címmel. Bruce Willis vezet bennünket végig egy sikeres, napokon belül negyvenes férfi pszichológiai utazásán – hogyan dolgozza fel életútjának felénél addig megválaszolatlan kérdéseit. A filmben 8 éves énje szegezi neki a fenti kérdést.
Kibontakozás. Anyaként is ebben tudom segíeni lányaimat. Legalábbis remélem :)