Éld meg az életedet.

Változások közepette élek, és szeretem megélni őket. Akkor is, amikor utálom magát a történéseket. Az írás segít rendszerezni a gondolataimat és rögzíteni, amit egy adott pillanatban fontosnak tartok. Amolyan mentális fotók.

Valter mese - Okos csigusz

2012.01.23. 19:55 MátéBarbaraBlogja

Valter Művek Produkciós Szabadcsapat: 2002-ben született ikerlányaim alkotóműhelye. Rajzolnak, filmeznek, verseket és meséket alkotnak. A Valter név a nevük összeolvasztásából lett (VALéria + eszTER). Ma már a védjegyük.

Okos Csigusz

 
Egyszer régen, nagyon régen volt egy csiga. Ezt a csigát úgy hívták, hogy Csigusz.
Egyszer ő és a barátai (Vuk, a róka, Alfréd, a sün, Makk, a mókus és persze Röfi, a vadmalac) elmentek az erdőbe piknikezni.

Meg is érkeztek, de nem tudták, hova tegyék le a pokrócot.
-          Hová tegyük le a pokrócot?- kérdezte Vuk.
-          Oda, a fa tövébe. - mondta Csigusz.
-          Ne már! Rakjuk oda a tó mellé!- mondta a másik három állat.
-          De akkor…- kezdett volna bele Csigusz , de ők már vitték is a pokrócot.
Csigusz persze nem ment velük, ő lekuporodott a fatövébe a jó hűvös árnyékba.
A többiek elaludtak a tó mellet.
Délután lett. Vuk, Alfréd, Röfi és Makk felébredtek, de alig bírtak felállni annyira megégette őket a nap, de persze Csigusz jól volt, sőt, remekül.
Összecsomagoltak és elindultak hazafelé.
Alfréd, Röfi, Makk és Vuk persze alig bírtak tempót tartani Csigusszal, úgy fájt mindenük.
Másnap reggel elhatározták, hogy kirándulnak egyet a mezőn.
-          Szerintem vigyünk eső kabátot is, mert sohasem árt az elővigyázatosság – mondta Csigusz.
-          Ne hozzunk! Hogyha megint olyan idő lesz mint tegnap? – mondták.
El is indultak, de nem jutottak túl messze, mert eleredt az eső.
 Csigusz felvette az esőkabátot. A többiek viszont megáztak. Elindultak hazafelé.
Amikor haza értek megígérték Csigusznak, hogy mindig szót fogadnak neki.
Másnap reggel megint megpróbáltak kirándulni a mezőn és most vittek eső kabátot is. Nagyon, de nagyon jól szórakoztak: horgásztak, pillangókat fogtak, fogóztak, bújócskáztak.
Megint eleredt az eső, de már nem baj: mert mindenkinek van eső kabátja.
-          Most már ideje haza menni – mondta Alfréd.
-          Jó – mondták az állatok és elindultak hazafelé. Egész úton arról beszélgettek,hogy milyen jó volt ma.
 
Szöveg, rajz és szerkesztés:
Kovács Valéria

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kibontakozas.blog.hu/api/trackback/id/tr123741654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása